Garics Ferenc

NÉVJEGY

Születési idő: 1955. 11. 17.

Születési hely: Budapest, Szent János Kórház

Csapatok: Mezőgép SE(NB 3.), Osztyapenkó SE(BLSZ 1.), Goldberger(BLSZ 1.), Hidegkúti SC(Területi bajnokság, BLSZ 3., BLSZ 2.)

Üdvözöllek Feri, mint a Hidegkúti SC hivatalos honlapjának első interjúalanyát. Érdemes lenne először a kezdetekről beszélni, hogy kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

A pesthidegkúti Várhegyen nőttem fel, a környéken lévő srácokkal elég sokat fociztunk együtt. Kinőtt, vagy talált cipőkben játszottunk az általunk kialakított pályákon. Nagyanyám állandóan a fáslijait kereste, de hát azokat mi sportszárként használtuk. Tizenhat évesen kezdtem el nagypályán játszani, miután egy iskolai focit követően tizenhatod magammal együtt leigazolt minket a Mezőgép SE, mert a frissen feljutott NB III-as együttesüknek szüksége volt egy ifjúsági csapatra.

A civil pályafutásod hogyan alakult közben? Hol végezted tanulmányaidat?

A Kossuth Lajos utcai Általános Iskolában jártam harmadik osztályos koromig, majd az akkor megnyílt Szabadság utcai Általános Iskolában (mai Klebelsberg Kunó Ált. Isk.és Gimn) folytattam tanulmányaimat. Itt szeretnék megemlékezni egypár kiváló pedagógusról: a mindig igazságos Détári igazgató úrról, Szény Béla igazgatóhelyettesről, a foci nagy szerelmeséről, Folyta Jánosról, a lányok nagy kedvencéről és nem utolsó sorban Kovacsics Antal (Tóni Bá) testnevelő tanárunkról, aki belénk oltotta a sport szeretetét és hurkásra varázsolta hátsónkat a mászókötél végével, vagy váltóbottal intő helyett, mikor megérdemeltük, és otthon kussoltunk, mert kaptuk volna a másik felét, mert a tanár Úrnak mindig igaza volt.

A nyolc osztály elvégzése után a Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola tanulójaként érettségiztem le. Ezután jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára (TF), ahová fel is vettek, de közben megkeresett az NB III-ban szereplő Mezőgép csapata, ahol félprofi labdarúgóként kerestem a kenyeremet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy csak délelőttönként kellett dolgoznunk, viszont teljes fizetést kaptunk.

A Mezőgép Vállalatnál (1200 fő) nagyon jó munkahelyre kerültem, remek kollégák közé és kiváló főnök irányítása alá. Ők megszeretették velem az ipari kooperátori szakmát és biztosították a továbbtanulási lehetőségeimet. Nagyon szerettem a vállalatot és dolgozóit, nagyon jól éreztem magam, és egyre gyakrabban hiányoztam az edzésekről – egyébként sok vidéki utazást kívánó — munkám miatt. Megegyeztem a Mezőgép SE elnökével, hogy hetente csak két edzésre járok és heti négy alkalommal esténként a — még ma is zajló  —  Tanuló utcai kispályás bajnokságban veszek részt a Távközlési Kutató Intézet (T.Á.K.I.) csapatában. Munkámban gyors karriert futottam be. 24 évesen beszerzési csoportvezető, 25 évesen Anyag- és Áruforgalmi osztályvezető, majd két év múlva Kereskedelmi főosztályvezető lettem.

1992-ben a Mezőgép Vállalat 100%-ban német tulajdonba került, Kracht Hidraulik Kft. lett a cég neve, én pedig kereskedelmi vezető lettem. Itt dolgoztam öt évig. Az iparban elöltött 22 év alatt számos elismerésben és kitüntetésben részesültem, melyekre nagyon büszke vagyok, függetlenül attól, hogy melyik rendszerben kaptam, hiszen a munkám elismeréseként adományozták. Ugyancsak féltve őrzöm katonai kitüntetéseimet is.

1998-tól pályázat útján elnyertem a Szent Margit Kórház gazdálkodási és logisztikai osztály vezetését. mely beosztásban közel 10 évet tevékenykedtem. Ez nem volt kis kihívás. Iparból egészségügybe, piaci szférából költségvetési szférába. Nagy megtiszteltetés ért, amikor 2004-ben átvehettem Semmelweis nap alkalmából „Óbuda Egészségéért„-díszoklevelet, melynek nagy értékét az adta számomra, hogy kikkel vettem át egyidejűleg.

2007-ben az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet munkatársa lettem, mint logisztikai és közbeszerzési osztályvezető. Itt 2008-ban felmondtam. Valamennyi munkahelyemen kiváló munkatársaim voltak és minden helyen remek, nagy tudású főnökeim irányítottak, sokat tanultam tőlük (kivétel a német cég főnökei).

Most huzamosabb ideje keresek újabb kihívást jelentő munkahelyet, nem sok sikerrel.

Hiába laktál a közelben, mégsem Hidegkúton kezdtél el futballozni. Hogyan kerültél később a Szabadság utcába?

1979-ben elvégeztem a TF segédedzői szakát, és gyerekekkel akartam foglalkozni. Felvettem a kapcsolatot Józsi bácsival – akit korábbról is ismertem —, ugyanis pont ekkor vetődött fel az akkor még csak felnőtteket foglalkoztató klubnál, hogy el kéne indítani az utánpótlás-képzést. Czemmel Lacival ketten kezdtünk el edzeni a gyerekekkel, közben a nagypályás labdarúgást abbahagytam, csak kispályán fociztam, illetve a fiatalokkal foglalkoztam.

Ha jól tudom, csak ideiglenesen hagytad abba a nagypályás focit, minek a hatására húztál újra stoplis cipőt?

Egy Solymár-Hidegkút felkészülési mérkőzés előtt nem voltunk meg tizenegyen, és ekkor vetette fel Zalavári Attila bátyja, Szattyán, hogy beállhatnék hozzájuk. Rögtön négy gólt sikerült rúgnom, azonnal leigazoltak, ugyanebben az évben csatlakozott hozzánk Balogh Marci (Cigány), Stadtmüller Lőrinc (Stefi), Rajos Gabi és a Martin Béla, remek csapatunk volt, rögtön bajnokságot is nyertünk, ráadásul én lettem a gólkirály.

Melyik volt legemlékezetesebb mérkőzésed, legemlékezetesebb gólod?

1980-ban a Hárossal játszottunk idegenben ki-ki mérkőzést. A találkozó előtt a második helyen álltunk a tabellán, csak győzelem esetén nyerhettük meg a bajnokságot, míg a listavezető házigazdáknak egy döntetlen is elég lett volna a végső győzelemhez. Hároson már bajnokavatásra készültek, ám az utolsó előtti percben, 2-2-es állásnál a Stefi elviharzott a bal szélen, beadta a labdát, jobbal csináltam egy lövő cselt és ballal a hosszú sarokba gurítottam a labdát. Az egész csapat ledöntött, majd reggelig ünnepeltünk a törzshelyünkön.

Persze büszke vagyok arra is, hogy rendelkezem Ifjúsági (1973), felnőtt (1980), és öregfiúk (2007) bajnoki aranyéremmel, valamint az utánpótlás csapataimmal elért bajnoki ezüst (1988), bronz (2004), valamint a sok-sok kupasikerre, és büszke vagyok arra, hogy az edzőtáborokat kevés pénzből, de nagy sikerrel oldottuk meg.

Ért-e valami komolyabb csalódás pályafutásod során?

Az 1980-as évek közepén a HSC ifi csapatának edzője voltam, és az utolsó fordulóra készültünk. Egy győzelemmel bajnokságot nyerhettünk volna, de ez sajnos nem sikerült, elsősorban azért, mert két legjobb játékosom nem jelent meg a meccs előtti találkozón, mert mindketten berúgtak az előző este. Talán ez volt a legnagyobb csalódás, mert társaikat fosztották meg egy aranyéremtől.

A magánéletedről, családodról mit lehet tudni?

A feleségemmel már lassan 30 éve összeházasodtunk, fiam, Gabi 19 éves, szerintem mindenki ismeri, de azért elmondom, hogy korábban itt kezdett el játszani, most pedig a Szent István csapatát erősíti.

Van-e esetleg példaképed, vagy mottód, ami vezérel az életed folyamán?

Mottóm van, mégpedig Goethe egyik idézete: „a boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, hitet, mosolyt, sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

Pokorny József a példaképem. A legjobb barátom volt. Zseniális ember volt. Egyszerűen és világosan látott mindent. Miután meghalt, számtalanszor eszembe jutott, hogy ki sem fejtett dolgokat, csak egy fél mondatot eleresztett, és én csak most kezdem el megérteni ezeket a dolgokat. Sok mindenben sokkal előrébb volt, mint én. Zseniális ember volt, akárcsak Magdi néni, aki egy rendkívül művelt ember volt, de sosem fitogtatta.

Hálás vagyok a sorsnak,hogy ismerhettem Őket!

KEDVENCEK

Étel: töltött káposzta, de alapvetően mindent szívesen megeszek, kivéve a spenótot

Ital: bármi, ami nem szesz, vagy keserű

Hobbi: szeretem az irodalmat, elsősorban a verseket; fotózás

Zene: ’60-as, ’70-es, ’80-as évek zenéi (pl. Elvis, Bee Gees, Beatles, Queen, Gianni Morandi), és a nagy magyar együttesek (Illés ,Omega,Metró,LGT, Koncz Zsuzsa,Máté Péter,Balázs Fecó), de alapvetően mindent meghallgatok

Film: Halál 50 órája, Hair, Top Gun, Híd a Kwai folyó felett, Sorstalanság, régi magyar filmek

Könyv: sokat olvasok — elsősorban újságot, de ha irodalom, akkor Radnóti a kedvencem.